Álomháború ★★★★★★☆☆☆☆

Bár mostanában felettébb ritkán sikerül moziba eljutnom, de arra gondoltam, hogy ha mégis sikerül, akkor a filmes élményt megosztom veled.

Az ötlet apropóját az adta, hogy megnéztem a Sucker Punch – Álomháború – című filmet. Igaz, nem moziban, hanem otthon, mert egyszerűen nem bírtam kivárni, mire eljutok odáig, hogy egy multiplex kényelmes foteljébe süppedve nézhessem meg. Az első trailer óta nagyon várom a filmet, kb már fél éve. Izgatottan letöltöttem egy kamerás verziót. És hatalmasat csalódtam.

Maga a film egy középkategoriás film lenne alapvetően, de ami a nagy csalódást kelti, az az, hogy egy nagyon klassz alapötletet nem sikerült igazán kivitelezni. A látvány közepes, a színészek közepesek (vagy az alattiak). Csalódás, na. Pedig aztán a rendező, Zach Snyder személye alapvetően garancia lehetne a sikerre, nevéhez olyan filmek fűződnek, mint a Holtak hajnala, a Watchmen, a 300 vagy éppen Az Őrzők legendája című animációs film. Hát ez annyira nem jött össze.

Pedig az első öt perc nagyon komoly lett. A főszereplő Emily Browning előadásában meghallgatjuk a Sweet Dreams egy nagyon sejtelmes, nagyon sötét feldolgozását (szerintem még a Marilyn Manson feldolgozásnál is darkabb), és látjuk kibontakozni a film előzményét. Adott egy anya, aki meghal, a két lánya ott marad a mostohaapával, aki kevéssé szereti őket. A temetés után berúg és bántja a lányokat. Amikor a főszereplő Emily Browning alakította szöszke lány kishúgára akar rámenni, a nővérke fegyvert ragad és rálő. Csak éppen nem találja el, és a testvérét lövi le. Ettől kicsit megzakkan és elviszik egy intézetbe. A nevelőapa pedig lefizeti az ápolót, hogy végezzenek el rajta lobotómiát minél gyorsabban.

És a film kb eddig jó. Nagyon látványos, ahogy a sötét, lassított képek kibontják a történetet és tökéletesen illeszkedik hozzá a zene is. Azt mondanám, hogy igazi mestermunka.

Aztán jön a szuper sztori. A csajszi (Baby Doll) kis agyában egy saját világot épít fel maga körül. És ezen a saját világon belül is, amikor valami megoldandó feladat adódik, akkor táncol és egy teljesen másik világba képzeli magát. A történetet nem részletezem, hátha valaki izgulni akar, de az alapötlet szerintem igazán impozáns. Volt bennem mondjuk egy kis Inception utánérzés, de azért elég más a kettő. Például abban, hogy Christopher Nolan megoldotta a feladatot rendesen. Snydernek ez nem sikerült. Pillanatok alatt rájövünk, mi is a szitu, az agyunkat egy kicsit sem kell megerőltetnünk. Pedig egy ilyen sztori mellett jó lett volna. A rendező inkább a látványra helyezte a hangsúlyt. Tíz éve biztos ámultunk volna, de ma már az általa kreált látvány sem nagy durranás.

A zeneválasztás viszont meglehetősen jó. És a csajszik csinosak. Hiteltelenek, de csinosak.

Pontozok egy kicsit:
Sztori: 6/10
Kivitelezés: 3/10
Látvány: 5/10
Színészek: 4/10
Zene: 8/10

Véleményem: 52% – egyszer azért meg lehet nézni
IMDB értékelés: 68%
Metacritic.com: 35%

2011.03.31.