Minek is tagadnám, óriási rajzfilm rajongó vagyok. Imádom az animációs meséket, talán ez az a műfaj, ami a legjobban kiragad a hétköznapok borús realitásából.
Már januárban láttam a Rio című rajzfilm premierjét és azóta várom, hogy megnézhessem. És valószínűleg az is benne van a dologban, hogy az Angry Birds nevű játék Rio témájú kiegészítője is nagyon megragadott.
Szóval vártam. Nagyon. És ma volt is lehetőségem megnézni. És nem csalódtam.
A történet nagyon szimpla, a jó, a gonosz, a családi kötelék, a szerelem, a hősiesség egy kis humorral fűszerezve. Szóval a családi rajzfilm minden kelléke megtalálható benne. A környezet Rio de Janeiro, aminél szebbet elképzelni sem lehetne, a tegnerpart, a dzsungel, a Cristo Redendor, a karnevál, a szalsza, mind hihetetlenül elevenné teszi a mesét. A hangok, a színek kavalkádja egészen magával ragadja a nézőt – akiből előbukkan a gyermeki én.
A történet persze szimbolikus jelentéssíkot is magával hordoz, az elkényeztetett, kissé életképtelen, nagy tudásba csomagolt tudatlanság állapotából hogyan robban ki az ösztön, hogyan jön elő a korlátokat legyőző akarat a szükség – na és persze a szerelem – hatására.
Fenti néhány sort elolvasva talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nagyon megnyert engem ez az animációs film. Nem véletlen, hogy a bemutatása óta 26.3 milliót (persze dollárban) hozott a konyhára, vezetve ezzel a Box Office listát.
Egy rajzfilmet mindig nehezebb értékelni – főleg a korábbi kategoriák alapján – mint egy filmet, de azért megpróbálkozom vele:
Sztori: 6/10
Kivitelezés: 9/10
Látvány: 9/10
Színészek: 8/10 (Ezesetben a karakterek kidolgozottsága és a hozzájuk tartozó hangok)
Zene: 7/10
Véleményem: 78% – nagyon klassz, mindenkinek ajánlom!
IMDB értékelés: 74%
Metacritic.com értékelés: 63%
2011.04.28.
Sződy Ferenc 