Tudom, hogy a New York Bandái közel sem új film, 2002-ben mutatták be. Láttam akkor is, de egy videóklipp miatt szükségét éreztem, hogy megint megnézzem.
És ha már megnéztem, írok is róla.
Bár nem sok mindent tudok elmondani, egyszerűen csak szuperlatívuszokban tudok erről a filmről beszélni. Egészen magával ragadó a hangulata, teljesen oda tudja magát képzelni az ember a XIX. század New Yorkjába. Azt nem tudom, hogy történelmileg mennyire hű a sztori, de nagyon hihetően mutatja be a rendező. Az a rendező, aki szerintem a ma élők között egyértelműen a legjobb, Martin Scorsese.
A főszerepben – Scorsese-től nem is meglepő – Leonardo DiCaprio játszik. Leot még a nagyon gyerekképű korában (pl Titanic, Part) nagyon nem bírtam, de mostanra egyik kedvenc férfi színészem lett. A másik főszereplő (nehéz lenne megmondani, melyikük is a tényleges leading role) Daniel Day-Lewis, aki szintén remekül játszik. Cameron Diazt pedig felüdítő látvány nem szuperszexi istennőnek látni, hanem vörös hajú, kócós ír lánynak. A film elején még feltűnik Liam Neeson is pár meglehetősen emlékezetes percre.
A film maga sötét, véres, és mint már említettem, nagyon hitelesnek tűnik. Lefesti az amerikai-ír ellentétet, párhuzamot vonva a hatalom és a köznép ellentétével (kényszersorozások, négerüldözések).
A befejezés pedig nagyon szépen van kivitelezve, egy sötét, szomorú befejezés, elbukik a “rossz”, de mégis sajnáljuk, míg a kis helyi “győzelem” mellett lángol a város és az utcákat ellepi a vér. De a hamuból és a romokból épül fel az a remek város, amit most ismer a világ.
Mindent együttvéve egyike a legjobb filmeknek.
Sztori: 9/10
Kivitelezés: 10/10
Látvány: 9/10
Színészek: 10/10
Zene: 7/10
Véleményem: 90% – top film
IMDB értékelés: 74%
Metacritic.com értékelés: 72%
2011.07.10.