Bár idén elég sok olyan filmet mutattak be, ami nagyon megmozgatta a fantáziámat, és nagyon vártam, hogy megnézhessem. Ezek közül mégis az első számú a The Hobbit: An Unexpected Journey volt.
A filmet nézhetjük kétféleképpen is.
Egyik oldalról: Peter Jackson megcsinálta a Gyűrűk Ura negyedik részét. Tulajdonképpen semmivel nem nyújt többet. Sem kevesebbet. Gyönyörű látvány, lenyűgöző zene, egyszerű sztorivezetés, mérsékelt színészi teljesítmények. Tehát ha valaki azt várta, hogy valami újat alkot a rendező, na annak biztosan nagy csalódás a film.
Én viszont nem ebből a szemszögből akarom nézni. Hanem mindennek a pozitív oldaláról fogtam meg a filmet. Egészen gyönyörű tájak – ha jól tudom, megint Új-Zéland adott otthont a filmnek, tovább erősödött bennem, hogy eljutni oda egy bakancslistás tétel -, Howard Shore fennséges zenéje – ráadásul sok téma visszaköszön a Gyűrűk Ura trilógiából. És Martin Freeman választása, mint Bilbo Baggins egészen zseniális szerintem, ő – egyedül ő – kimagaslóan szerepelt, legalábbis nekem nagyon tetszett a játéka. A többieké nem volt nagy durranás, de a sztorit nem is a színészi teljesítménynek kell előrevinnie ebbena a filmben.
Mondjuk azok, akik olvasták J. R. R. Tolkien A Hobbit (korábbi magyar fordítás szerint A babó) című könyvét – mint ahogy én is … párszor – biztos jól meglepődtek a filmen. Nem akarom nagyon lelőni a poénokat, biztos vannak jópáran, akik még nem látták és még meg akarják nézni, így csak annyit árulok el, hogy a film cselekménye és történetvezetése inkább alapként tekint az eredeti könyvre, a forgatókönyvírók nagy szabadságot kaptak. Engem például eleve sokkolt a felismerés, hogy a történetet több filmen keresztül akarja elmesélni az alkotó. A sokk mellett kifejezetten zavart a dolog eleinte (tegnap, a vetítés előtt nem sokkal tudtam meg), mert azt gondoltam, hogy csak anyagi megfontolás áll a dolog mögött. Azonban a film első fél óráját követően egyértelművé vált, hogy miért döntött így a rendező. És utólag azt mondom, jól döntött. Ráadásul nagyon jó érzékkel olyan részek is hangsúlyt kaptak a filmben, amelyek a cselekményt nem viszik előre, viszont dramaturgiai jelentősséggel bírnak.
Plusz olyan apróságok is sokat számítanak azt gondolom, hogy a filmben gyakorlatilag nem látjuk meg Smaugot, a sárkányt. Így marad izgalom bőven és mindenki várhatja a folytatást. Mondjuk hozzá kapcsolódóan el kell mondani, hogy a film utolsó jelenete – bár nem akarok spoilerezni – enyhén szólva is hatásvadász, Peter Jackson mester ügyesebben is lezárhatta volna ezt a filmet.
Ami még visszatetszést kelthet egyesekben az az, hogy sok esetben talán túlságosan is elbohóckodják a dolgokat. Egyes párbeszédek és a csatajelenetek jó része néha egészen komikusra sikeredtek. Inkább mese jelleget kölcsönöznek a filmnek, mintsem kalandfilm hangulatot.
A 3D-ről pár szóban. Eredetileg kettő dimenzióban néztem volna meg a filmet, de a mozi a vetítés napján emailben értesített, hogy műsorváltozás miatt 3D-ben kerül levetítésre a film. Kicsit bosszankodtam, mert az Avatar és a TRON: Legacy kivételével eddig minden 3D film, amit láttam csalódást keltett. Hát A hobbit nem. Nem azért kap a mozinéző 3D szemüveget, hogy egy-egy jelenetet három dimenzióban láthasson, hanem azért, mert gyakorlatilag az egész film három dimenziós. Ráadásul jóféle.
Mindent együttvéve nem csak hogy ajánlom ezt a filmet, de azt mondom, hogy egyszer mindenkinek érdemes megnéznie. Nem kell sokra számítani, csak simán élvezni kell a látványt, a hanghatást és s történetet.
Saját kis értékelésem a korábbiak szerint:
Sztori: 9/10
Kivitelezés: 10/10
Látvány: 10/10
Színészek: 7/10
Zene: 10/10
Véleményem: 92% – top film
IMDB értékelés: 85%
Metacritic.com értékelés: 55%
2012.12.28.
Sződy Ferenc 