Amióta kijött a Pi élete, azóta várom, hogy megnézzem. Ebben sokat segített egyébként a trailer is a Coldplay Paradise című számával (lásd lent). Viszont sokáig nem volt időm és lehetőségem megnézni, ezért elkezdtem olvasni. És gyakorlatilag repültem keresztül az oldalakon. Nagyon tetszik Yann Martel stílusa (ebben a fordítás is sokat segített), könnyed, elbeszélő stílus és néha olyan dolgokra mutat rá, ami általában ott az ember előtt, de mégis nem gondolunk bele.
Továbbá nagyon tetszett a könyvben az is, ahogy leírja, hogyan kombinálja a világnézetében a különböző vallásokat. Van mondandója a könyvnek.
Viszont, mire eljutottam oda, hogy meg tudjam végre nézni a filmet, több forrásból is hallottam, hogy a film olyan, mintha lenne mondandója, de nincs. Ettől sokak által gagyinak lett aposztrofálva. Kicsit félve kezdtem el nézni – és ami még fontosabb, komolyabb elvárások nélkül.
Nos, a könyvben viszonylag erős mondanivaló tényleg eléggé le lett egyszerűsítve és el lett bagatelizálva. Ezáltal alátámasztható az a vélemény, melyet egy ismerősöm fogalmazott meg: “olyan, mintha vett volna egy nagy levegőt, hogy most mondd sokat, aztán kifújta és semmit nem mondott”. Tényleg, a könyv annyival több mondanivalót tartalmaz, hogy lehetett volna a filmből is jóval többet kihozni. Egyedül a történet vége az, ami elgondolkodtató kvázi csattanóval szolgál – de a poént nem lövöm le.
Viszont az azt megelőző majdnem két óra egészen egyszerűen mesés. Gyönyörű. Magával ragadó. Emocionális. Szép. Mind a képi megjelenítés, mind a történet, ami lényegét az adja, hogy a vad és az ember, a két nagyon eltérő világ hogyan alkalmazkodik egymáshoz, hogyan támaszkodik egymásra.
Mindegy is, ezt a filmet látni kell. Legalábbis nekem nagyon, NAGYON tetszett és magával ragadott.
Saját értékelésem szerint a film:
Sztori: 10/10
Kivitelezés: 8/10
Látvány: 10/10
Színészek: 7/10
Zene: 8/10
Véleményem: 86% – “must-see” film
IMDB értékelés: 83%
Metacritic.com értékelés: 79%
2013.01.09.
Sződy Ferenc 