A győzelem és a vereség két nagyon különböző lélekállapot. Egyvalami azonban azonos bennük. Mind a győzelmet, mind pedig a vereséget csak egyféleképpen lehet fogadni: méltósággal és végtelen alázattal.
A győztes méltatja ellenfele erőfeszítéseit, míg a vesztes gratulál a győztesnek. Hiszen ha valaki győz bármiben is, akkor az mindig azt jelenti, hogy valamiben jobb volt ellenfelénél. Gyorsabb, erősebb, ügyesebb, okosabb volt, vagy egészen egyszerűen jobban felkészült az adott megmérettetésre, jobban kommunikált, jobban használta ki a lehetőségeket.
Legyen szó bár sportról, szellemi, szakmai versenyről… vagy egy országgyűlési választásról.
Bár még közel sincs végeredménye az idei országgyűlési választásoknak, de az eddig befutott eredmények szerint a 2014-es választásokat is a Fidesz nyerte, ráadásul lehet, hogy idén is kétharmados többséggel, a “Kormányváltó” pártegyesülés továbbra is ellenzékben marad.
Ha lenne lehetőségem, mindkét csoport vezetőihez lenne egy-egy gondolatom.
A további négy évre ellenzékben maradó politikai csoportoktól biztos, hogy azt kérném, hogy méltósággal és konstruktív ellenzékként működjenek a következő választásokig, ugyanis az ország fejlődésének folyamatából (ami ugyebár optimális esetben az ő céljuk is) csak így vehetik ki a részüket.
A győztes párt vezetőinek pedig azt mondanám, hogy ismételt győzelmüket tekintsék úgy, hogy azok az állampolgárok, akik rájuk adták le a voksukat, nem azt legitimizálták, hogy bármit megtehetnek kétharmados kormánypártként, hanem annak tették jelét, hogy további négy évnyi bizalmat szavaznak nekik az ország építésének vezetésében, mert hiszik, hogy a fejlődés egy folyamat, ami még sok munkát kíván és nem akarják, hogy a folyamat megszakadjon.
Sződy Ferenc 