Gül Baba türbéje

Van Budapesten egy viszonylag kevésbé ismert „kirándulóhely”, a Rózsadomb oldalában található temetkezési hely, Gül Baba türbéje. (A „türbe” szó egyébként kiemelt személyek temetkezési helyét jelenti.)

Hosszú idő után tegnap meglátogattuk és a lélegzetem is elállt tőle.

Számomra Gül Baba türbéje egyébként is extra érzelmi értékkel bír, ugyanis gyerekkoromban édesanyám sokszor elvitt oda. Az akkor még romokból és egy kupolás sírhelyből álló épületegyüttest legkönnyebben a Kavics lépcsőn tudtuk megközelíteni. a régi kockakövekből álló lépcső még ma is ugyanúgy néz ki, mint 35 évvel ezelőtt. Ami még ennél is döbbenetesebb, az az, hogy a környezet is nagyjából ugyanúgy néz ki, mint akkor. A Kavics lépcső düledező régi házak és feltúrt kertek között vezetett – és ez most sincs másképpen (talán 1-2 házat azóta felújítottak), pont olyan, mint ahogy az emlékeimben él. Illetve egy apró különbség van, most már egészen végig házak (meg „házak”) vannak a lépcső mellett, emlékeim szerint gyermekkoromban volt még olyan rész, ahol a lépcső galagonyabokrok mellett vezetett el. 

A türbe környéke azonban teljesen átalakult. Ahogy visszaemlékszem, a szürke romok mellett-felett, a Rózsadombon egy nagy rét volt. Most mindenhol utcák és házak szegélyezik a kegyhelyet. De alapvetően szépen rendben van tartva. 

Ami viszont még ennél is meglepőbb volt, az maga a türbe. 2016-ban ugyanis egy magyar-török összefogásnak köszönhetően az egészet teljesen felújították, gyakorlatilag a oktogon alapú, kupolás sírhelyen kívül minden teljesen megújult. 

Amúgy érdekes ez a magyar-török összefogás. Meg úgy általában az ilyen nemzetek közötti kapcsolat. Ugyebár részünkről a törökök ittléte egy megszállás volt. Ugyanakkor a megszállók történelmében ez egészen másképpen csapódott le. Még 2007-ben, Manhattanben találkoztam és elegyedtem beszélgetésbe egy török fazonnal, aki kifejtette, hogy a magyarok és a törökök nagyon jó testvérek és milyen jó volt addig a közös élet, amíg Európa ezt fel nem rúgta.

Ha már adomázásba kezdtem, elmesélem, hogy a témában egy hasonló élményem volt, csak észak-nyugati szomszédjainkkal. Még 2009-ben egy közös lacrosse csapatot akartunk indítani egy nemzetközi tornán magyar és osztrák játékosokkal. Tanakodtunk, hogy mi legyen a közös csapat neve és az egyik osztrák srác bedobta ötletként a „Monarchy” (azaz monarchia) nevet. Elutasítottam az ötletet, mondván, hogy sok magyarnak a nemzeti érzését ez bántaná. Osztrák barátom ezt nem értette. Elmondta, hogy az ő történelmük szerint Ausztria fénykora, a legjobb, legsikeresebb és legboldogabb időszak volt, amikor sógoraikkal együttműködve építették a birodalmat. A magyarokra, mint a leghűségesebb szövetségesekre emlékeznek. Megkérdeztem, hogy és mit tud az 1948-49-es eseményekről. Azt válaszolta, hogy „igen, hallották, hogy volt valami kis lázongás, de nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget, mert akkoriban mindenhol Európában ez ment”. Meglepődve hallgatta, amikor kifejtettem neki, hogy az a „kis lázongás” a magyar nemzeti öntudat egyik legelemibb alappillére. 

Szóval érdekes, hogy egy-egy ilyen kapcsolatot a győztes fél oldaláról mennyire másképpen néznek az emberek.

De kanyarodjunk vissza a türbére!

Gül Baba (ami magyarul annyit jelent, hogy „Rózsák atyja”) muszlim szerzetes volt és Buda török megszállása során érkezett a XVI. században. Sírhelyét a 3. budai pasa emelte és azóta is fontos muszlim zarándokhelyként tartják nyilván.

A törökök kiűzése után egy ideig keresztény kápolnát csináltak a helyből, majd ismét az iszlám kegyhelye lett. 

2016-ban aztán a magyar és a török kormány közösen sokmilliárd forintért felújította Gül Baba türbéjét, majd ünnepélyes megnyitására Orbán és Ergodan miniszterelnökök találkozója alkalmával került sor. 

Maga az épület lélegzetelállító. Nem csak a szépsége, hanem a hangulata miatt. Nehéz megmagyarázni, de az egész hely nyugalmat és békét sugároz. Valahogy lelassul az idő, amíg ott vagy, eltűnik a külvilág és csak a szépségnek és a nyugalomnak szenteled a figyelmedet. Legalábbis rám ilyen hatással volt a hely. Régen is, most is. Gyerekként nyilván ez annyira nem tudatosult bennem, de az emlékeimben kutatva most már tudom, hogy mi volt akkor olyan furcsa. Érdekes volt, hogy legutóbb, amikor Feleségemmel jártunk ott, megjött egy német turista csoport. Hangosak voltak, zajongtak, már azon gondolkodtunk, hogy na, ha ők megjöttek, akkor mi megyünk. Aztán alig telt el egy-két perc az érkezésüktől, hirtelen elcsöndesedtek, mintha a hely szelleme őket is átjárta volna, és meghitten, halkan beszélgetve jártak-keltek a sírkertben.

A türbe több épület együtteséből áll. Gyakorlatilag egy téglalap alapú építmény, a Rózsadomb felőli oldalát kivéve három oldalról fal határol egy nagy udvart. Az udvaron szükőkút csobog és mindenfelé rózsabokrok és –lugasok találhatók. Az udvar közepén áll a nyolcszögletű alapú sírbolt, fehér mészkőből és fémkupolával. A kupola tetején pedig ott díszeleg az iszlám félholdja. A fal többszintes minden oldalról. Az egyik oldalon a bástyára, a másik oldalon az egész falra fel lehet menni és szép kilátás nyílik a városra (bár a környező épületek magassága, meg úgy általában az épület elhelyezkedése miatt nem olyan a kilátás, mint mondjuk a Citadelláról, de azért szép). Ha a Duna felől nézzük, bal oldalon található a lépcsőzetes kert. Nagyon szép kert, kövezett ösvénnyel a rengeteg virág között. A lépcsős kert három szintes. A legfelső a Rózsa kert, alatta a Levendula kert, a legalsó pedig a Magnólia kert. Bár mi már bőven a virágzás zenitje után látogattuk meg a türbét, ettől függetlenül is nagyon szép és rendezett képet mutat, egy igazi ékszer a város szívében. 

Az utca felőli bejáratnál található a múzeum és – amit csak kifelé menet vettem észre – Gül Baba elvileg életnagyságú szobra. A múzeumról sokat elmondani nem tudok, mert oda nem mentünk be. Illetve a virágos terasz melletti részen egy rendezvényterem is helyt kapott, de oda sem mentünk be.

Mindenképpen egy olyan célpont Gül Baba türbéje, amit látni érdemes. Sima délutáni sétának, kikapcsolódásnak, elvonulásnak, akár randinak is tökéletes helyszín. Arra kell csak figyelni , hogy minden nap 10-től délután 6-ig tart nyitva a múzeum és a kert, hétfőnként pedig zárva tart a hely.