Videojátékok

Nagyon érdekes jelenség (nem tudom, hogy ez mindenhol így van-e vagy kifejezetten csak nálunk tapasztalható), de a videojátékokról sokaknak a “játék” része az, ami a elmondja a lényeget. A játszani pedig a gyerekek szoktak. Így mosolyogva tapasztalom, hogy elég sokan döbbenten néznek, amikor kifejtem, hogy igen, szoktam videojátékokkal játszani. Nem értik, hogy egy felnőtt miért játszik gyerekjátékkal.

Ráadásul a számítógépes játékok – majd ebből kifejlődve a videojátékok – elég komolyan démonizálva lettek az elmúlt évtizedben (vagy talán már kettőben), mondván, hogy erőszakra nevelik a fiatal társadalmat, illetve ennek köszönhető, hogy a gyerekek nem mozdulnak ki, nem csinálnak semmi értelmeset, csak a játékokat nyűvik. Nos, erről nekem eléggé más véleményem van, de ez nem ennek a posztnak a témája.

Ami bizonyos – mert érzem magamon is -, hogy felnőttként is a videojáték számos pozitív hatással bír. Persze, vannak (vagy lehetnek) negatív hatásai is. Például, mint a legtöbb jó dolog az életben, függőséget okozhat. Illetve, ha valaki rákattan, borzasztóan sok időt emészthet fel, amit más értelmes dolgokra, neadj isten mondjuk alvásra fordíthatna az ember. Igen, mostanában, hogy nincsenek edzéseim, én is több időt fordítok a videojátékokra, mint az kellene.
Viszont a negatívumok mellett olyan pozitív hatásai is vannak, amik mellett nem lehet elmenni szó nélkül – és ezt azért merem leírni, mert pszichiáter ismerősömmel is beszélgettem már erről. Olyan szinten (és gyorsan) tudja levezetni a mentális feszültséget, mint kevés más dolog az életben. És akkor már inkább menjen haza az ember és üljön le a konzol elé játszani, mint, hogy hazaérvén jól összeverje a családját. (Nyílván túlzás, de a lényeg az valóban ebben rejlik.) Emellett nagyon sokat tud jelenteni, hogy ha valaki “hazaviszi a munkáját”, vagy egyszerűen az életének több stresszfaktor eleme van, akkor leülve a videojáték elé, nagyon jól ki tudja ragadni az embert a hétköznapi problémák világából. Az analógabb gondolkodású emberek persze joggal állíthatják erre, hogy igen, erre a könyvek vagy a filmek is pontosan ugyanilyen jó megoldás. Nem is tévednek ebben, azonban míg a könyvek olvasásakor vagy a filmek megnézésekor az ember kívülálló harmadik személy, “felülről” nézi az egész történetet, addig a videojátékot játszó személy instant ugrik bele abba a világba, amit a játék megteremt. Így azonnal ragad ki a valóságból. Tudom, vannak olyanok, akik elképesztő átéléssel tudnak mondjuk olvasni egy könyvet (én magam is látni szoktam magam előtt az eseményeket és a jobb könyveknél úgy érzem, részese vagyok a történetnek), de nem annyira mély és azonnali megoldás, mint a videojátékok esetében.
Jó példa a “House of Cards” (Kártyavár) című sorozat, ahol Frank Underwood, az Egyesület Államok képviselőházának egyik vezető tisztségviselője egy FPS (first person shooter, azaz egyes szám első személyben lövöldözöl) játékkal vezeti le a feszültséget.

Én elsősorban a sportjátékokat szeretem, valamint a kalandozós játékokat. Jelenleg az Assassin’s Creed: Odyssey játékával bajlódom a legtöbbet, valamint az F1 2019-cel.
Az elmúlt egy évben azonban kicsit rákaptam az FPS jellegű játékokra is (pedig azokban kifejezetten béna vagyok). Ennek egyszerű oka volt. Én Xbox One konzolt használok, sógorom pedig Play Stationt. Kitaláltuk, hogy jó lenne együtt is játszani online, de a legtöbb játék a különböző típusú konzolokat használók részére ezt nem teszi lehetővé. Ezért kerestünk úgynevezett cross-platform játékokat, ahol a különböző konzolokon játszók számára is biztosítják a közös játékot. Így találtunk rá a kategóriájában az egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő játékra, a Fortnite-ra. Aztán kiderült, hogy sógorom párjának fiai is rendszeres fortnite-ozók, így elég rendesen rácsúsztunk a játékra egy jó időre – az elmúlt pár hónapban már elég ritkán játszunk együtt sajnos. (Pedig már a Fortnite-tal rendeznek eSport bajnokságokat.)

Mióta kijárási korlátozás sújtja a világot, elég rendesen beindultak az online terek mindenhol, nincs ez máshogy a sport világában sem. Még a HFL (Hungarian Football League, magyarországi amerikai football liga) is indított egy virtuális bajnokságot a DIGISport közreműködésével. Ezen virtuális bajnokság keretében a csapatok képviselői a Madden 20 videojátékkal játszanak egymás ellen Xbox platformon. Ha valakit érdekel, a Francesco’s Sports-on talál róla beszámolókat.
Mostanában – szintén az eSport világának felfutása következtében – elkezdtem Forma 1 pilótát is játszani. Talán kicsit rá is csúsztam a Codemasters kiadó F1 2019 játékára, elég sok időt töltök el vele és még blogon is vezetem a történéseket. (Ha valakit érdekel a szezonom leírása, hogy alakul virtuális forma 1-es pályafutásom, az nyomon követheti ezen a linken.)

Mindent együttvéve azt gondolom, hogy a videojáték jó dolog. Persze ugyanúgy, ahogy az életben az örömet okozó dolgokat, ezt is mértékkel kell fogyasztani, mert ugyanúgy szenvedélyt okozhat, mint nagyjából bármi más. De ha az ember ésszel csinálja és nem szalad el vele a ló, akkor kifejezetten pozitív dolgokat hozhat az ember életébe.

A közeljövőben a Kultnaplóba is igyekszem írni néhány játékról rövid értékelést, hátha megjött a kedve valakinek konzolt ragadni.