★★★★★★★★★★
Bár már a legelső rész után is pontosan tudtam, hogy imádom a ’90-es évek Chicago Bulls-áról és elsősorban Michael Jordanről szóló minisorozatot, de az „értékeléssel” azért megvártam a befejező részt. A véleményem nem változott, röviden úgy tudnám összefoglalni, hogy: „HÚÚÚÚÚÚ!”
Persze nyilván nem árt kicsit hosszabban is beszélni a sorozatról, ha már egyszer bekerült a kultnaplómba.
Szóval lehet rengeteg negatív kritikával illetni a sorozatot. Hiszen teljesen egyoldalú bemutatást tart Jordanről, nyilvánvalóan nem ad betekintést jobban egy-két dolog mögé, ami egy oknyomozó riportban esetleg kellene. De ez nem erről szól. Ez egy kvázi propaganda-film Jordanről, a sporttörténelem legmeghatározóbb alakjáról. Gyilkos professzionalizmussal mutatja be Michael Jordan emberi és ember feletti oldalát. A viccelődős csapattársat és a kegyetlen zsarnokot. Minden epizód folyamatosan lüktető ritmust diktál, az érzelmi hullámvasút is beindul alattunk, ugrálunk az időben előre és hátra. Tényleg nehéz mást mondani rá, mint, hogy profi munka.
Hogy megtudtunk-e valami újat a közel 500 percnyi anyagból? Hát, aki követte annak idején a Bulls sztoriját (és látta a Space Jam című filmet), az annyira nem sok újdonsággal találkozott? De számít ez? Az én generációm (meg talán az engem eggyel megelőző és eggyel követő korábbi korosztály) nemzetközi sportismeretei a Chicago Bulls-on alapult. A csapból is ők folytak, rajtuk nőttünk fel. Sokan olvastuk Dennis Rodman könyvét, rongyosra játszottuk a Lakers vs Celtics, majd az NBA Live széria videojátékait.
Ismertük a csapatokat, ismertük az ikonokat. Én például hosszú-hosszú évek óta Celtics drukker vagyok, mai napig annak vallom magam (bár az elmúlt években a figyelmem kicsit eltávolodott az NBA-től). De be kell látnom, hogy míg az 1990-es Detroit Pistons kezdő ötösét várhatóan fel tudnám sorolni (most szándékosan nem is mondjuk a ’91-’98-as Bulls-ra hegyeztem ki a mondandómat, mert ott a padon ülőket is ismerem), addig a jelenlegi Celtics hatodik játékosát sem tudnám megnevezni. Így magam részéről sok újdonságra nem is számítottam. Viszont a retro hatás nagyon erős eleme a sorozatnak. Visszahozza a tinédzser éveket és a sport iránti rajongást. Aki valaha sportolt (főleg, ha csapatban), akkor számára Michael Jordan egy etalonnak számított. Ez után a sorozat után pedig méginkább annak kellene számítania. A munkamorálja, a győzni akarása példaértékű, és egészen döbbenetes, hogy milyen apróságokban volt képes extra motivációt találnia saját maga számára. Persze az is egyértelmű, hogy Jordan egy elképesztően nagy gyökér volt. De mindez a teljes kép része. Az is egyértelmű, hogy ma már elképzelhetetlen jelenetek játszódtak le az öltözőkben és a sajtótájékoztatókon. Nem vagyok benne biztos, hogy ilyen dolgokat manapság meg lehetne tenni, amit akkor megengedett magának főleg Jordan. De ettől is szép ez az egész.
Még az is nagyon megragadott, hogy egykori riválisai (azok is, akik kifejezetten nem szerették a stílusát), milyen hatalmas tisztelettel beszéltek róla és a Bulls-nál betöltött szerepéről. (Biztos érdekes lenne egyszer látni a „kimaradt” jeleneteket is, mert például simán el tudom képzelni, hogy mondjuk Horace Grantnek, Toni Kukoc-nak vagy Scott Burrellnek (de akár Pipnek is) lehetett egy-két olyan mondata, ami nem maradhatott benne a végleges verzióban ☺
Mindent együttvéve egy fantasztikusan szórakoztató és egészen profi sorozatot készített az ESPN (és nem utolsó sorban tökéletes időpontban adta le), engem az első perctől az utolsóig magával ragadott és egy pillanatra sem eresztett. Nézze meg mindenki, aki csak teheti!
Sződy Ferenc 