★★★★★★★★★☆
Azok, akik mostanában követték a honlap blogjára feltett posztokat, illetve a Francesco’s Sports posztjait, azok számára, feltételezem, nem lesz meglepetés, hogy előbb-utóbb meg kellett születnie az F1 2019-es játékról szóló bejegyzésnek is. Már csak azért is, mert most ezt a játékot gyűröm a legtöbbet és pillanatnyilag elmondhatom, hogy ez a kedvencem. Olyannyira magába szippantott a játék, hogy a Francesco’s Sports blogon egy külön posztban részletesen beszámolok az egész szezonomról, amit ezzel a játékkal csinálok végig.
Értelemszerűen most felettébb elfogult vagyok ezzel a játékkal kapcsolatosan, ezért nem is lesz túl könnyű dolog bármilyen szinten is reális kritikát írnom róla. Nem is próbálkozom meg vele ezért, inkább csak leírom a gondolataimat és az érzéseimet a Codemasters ezen címével kapcsolatosan.
Valójában azt gondolom, hogy amikor az F1 2019-ről beszélünk (vagy a sorozat bármelyik korábbi tagjáról), ketté kell választani a dolgokat.
Ha csak úgy tekintenék a játékra, mint egy autós játékra, akkor nem sok csillagot kapna. Mert mit várunk mostanában egy autós játéktól (mondjuk Forza vagy Gran Turismo)? Legyen rengeteg pálya, megszámlálhatatlanul sok autó, legyen sok küldetés. Az F1 2019-ben ezen a téren mit kapunk? Van 21 pálya (igaz, Bahrain, Silverstone, Suzuka és Atlanta pályái játszhatók rövid verzióban is, úgyhogy legyen 25 pálya), valamint van a forma 1-es autó. Az állítás utóbbi része persze nem teljesen igaz, mert lehet klasszikus autókkal is versenyezni (18 évjáratból áll rendelkezésünkre klasszikus kasztni) és ott van még a 2018-as F2-es autó is. Mondjuk tehát kisebb jóindulattal, hogy 20 autóból választhatunk. Ezeknek az autóknak a kinézete adott, de online multiplayer üzemmódban lehetőségünk van kész színsablonokból választani, az egyediesítés lehetősége viszonylag limitált. Összehasonlításképpen a Forza Horizon 4-ben több, mint 450 autó kapott helyet (nyilván nem számoltam meg, hagyatkozom az autoguide.com leírására) és a szám a kiegészítésekkel folyamatosan bővül, ezeket a járgányokat pedig 101 versenyen tudjuk használni (forrás: forzamotorsport.net), emellett még mindenféle esemény, „csűrleletek” és négyféle időjárás teszi érdekesebbé a játékmenetet, az autók egyedivé tételének pedig csak a képzeletünk és a rendelkezésre álló időnk szabhat határt. A Gran Turismot annyira nem ismerem (mivel az PS-only játék), de a sorozat legutolsó címének (GT Sport) kiadásakor, 2017-ben 162 játszható autó szerepelt és a folyamatos kiegészítéseknek köszönhetően ez a szám már közel 300-nál jár (forrás: motor1.com), valamit 31 alappályán (forrás: gran-turismo.com) és azok változatain folynak a versenyek, a „kustomizálás” határa pedig itt is a csillagos ég.
Tehát megállapítható, hogy amennyiben autós játékként tekintünk az F1 2019-re, akkor az elég halovány, a lehetőségek nagyjából a 2000-es évek elejét idézik. (Emlékszik valaki még mondjuk a Need for Speed: Porsche Unleashed című játékra?)
Viszont lássuk be, az F1 2019 nem egy sima autós játék. Ez egy Forma 1 szimulátor. Elképesztő precízen beállítható gyakorlatilag minden, hogy végig tudjon menni a pályán egy olyan ember is, aki még életében nem látott autót, csak képről, és annak is kihívást tudjon nyújtani a játék, aki valóban is forma 1-es pilóta. Az autó fizikája, a körülmények befolyásoló ereje (gondolva itt a kasztni sérülésétől a gumik kopásán át az időjárás viszontagságaiig), minden megjelenik itt – és minden beállítható. Kérhetünk segítséget (állítható szinten) a vonalvezetés tekintetében, a féktávolságok megjelölésében, de egyúttal fék – és kormány rásegítést is biztosít a játék igény szerint. Számos egyéb, kisebb-nagyobb assziszt mellett. Aztán minél ügyesebbek vagyunk, minél jobban ráérzünk az autóra, annál jobban csökkenthetjük ezeknek a segítségeknek a mértékét és növelhetjük az ellenfelek nehézségi szintjét. Ráadásul mindezt nem úgy, hogy mondjuk van „könnyű”, „közepes” és „nehéz” fokozat, hanem csúszkán állítható majdnem minden. Ezen felül állíthatod természetesen magát az autót is, a vezetési stílusodnak és az adott pályának megfelelően lehet összerakni például az ABS, a váltó, a szárnyak, vagy mondjuk a felfüggesztés beállításait. Verseny közben is csomó dolgon tudsz változtatni (például az üzemanyag-keverék összetételén vagy az ERS beállításokon).
Persze valamilyen szinten az egyéni játék is testre szabható, a valósághoz igazított keretek között természetesen. Minden versenyhétvége három részből áll (ahogy ténylegesen is), vannak a szabadedzések, van az időmérő futam és van a verseny. Beállíthatod, hogy szeretnél-e egyáltalán szabadedzéseken részt venni, illetve, ha igen, akkor milyen hosszúak legyenek ezek a sessionök. Az időmérő szakasznál is beállíthatod, hogy „one shot qualification”-t szeretnél (azaz mindenki megy egy gyors kört és ez el is dönti, hogy ki hanyadik helyről vág majd neki a versenynek, vagy három lépcsős kvalifikációs rendszer dönt a rajtsorrendről (mint valójában is). És természetesen a verseny hosszát is beállíthatod. Ha „csak” játszol, akkor nyilván nem szeretnél akár egy órán keresztül körözni, hanem választhatsz öt körös versenyt, illetve 25-50 vagy 75%-os versenyhosszt is. De az elvetemültek (meg az e-sportolók) részére természetesen adott a teljes versenyhossz is.
Összefoglalva, ha az F1 2019-re nem úgy tekintesz, mint egy sima autós versenyre, hanem, azt az érzést akarod magadnak, hogy te tényleg egy forma 1-es pilóta vagy, akkor a játék egyszerűen tökéletes (nem véletlen, hogy a virtuális világbajnokságot is ezzel a játékkal csinálják meg).
Ha már a virtuális világbajnokságot szóba hoztam, szorosan kapcsolódik a témához az online multiplayer funkció. Nem csak arról van szó, hogy csapatod az online versenyeket ismeretlen fazonok ellen, hanem a versenyek során kettős ranglétrán igyekszel felkapaszkodni. Egyrészt az eredmények alapján jutsz előre, másrészt a tiszta vezetések során. Persze bele-belefut az ember olyan online játékostársakba, akik Need for Speed-szerűen vezetnek (mint mondjuk egy dodgemet), de a tapasztalataim szerint a legtöbb játékos igyekszik tisztán versenyezni és nem lökdösni a másikat. Ez persze nem mindig sikerül és olyankor jönnek a pontlevonások a virtuális jogosítványról.
Amikor multiplayer funkcióban versenyzünk, két dolgot is meg tudunk tenni. Egyrészt sima versenyeket futunk („one shot” kvalifikációval és 5 körös versennyel). Ebben az esetben nincsenek csapatok, mindenki a saját maga által választott festésbe burkolt autójával száguldozik. Másrészt vannak a ligák, ahol egész világbajnokságokat csinálnak végig a játékosok úgy, hogy valamelyik tényleges istálló „alkalmazásába” kerülnek. Online ligában még nem vettem részt, amint végzek a szóló bajnoksággal, az lesz a következő lépés.
Egyetlen dolog van az egész játékban, ami nem tetszik, az pedig a karrier módban az interjúk rendszere. Nekem például hiányzik a valóságban megtörténő press conference, helyette a pálya mellett interjúvol meg minket időnként egy kislány (aki egyébként mit sem változott az F1 2018-hoz képest), és mindig ugyanazokat a kérdéseket teszi fel. Ráadásul vannak olyan kérdések, amire egyszerűen nem tudsz jól válaszolni. Például: a szabadedzések során, ahogy futod a tesztköröket, van, hogy többször is sikerül elhagyni a pályát. Jön a kérdés a riporterlánytól, hogy mi történt. A válaszlehetőségek pedig ezek: 1. nincs elég leszorító erő, 2. nem jó a kasztni, 3. fogalmam sincs. Ha azt mondod, hogy nem volt elég leszorító erő, akkor az légtechnikai fejlesztőcsoport lesz szomorú, ha a kasztnira panaszkodsz, akkor az azt fejlesztő csoport morálja lesz gyenge. Ha úgy döntesz, nem veszélyezteted a fejlesztéseket és közlöd, hogy nem tudod, akkor a csapat fogad el téged kevésbé. Arra nincs lehetőség, hogy azt mondd: „figyelj, én szúrtam el”. Ugyanez a helyzet, akkor is, ha ütköztél a versenyen, csak akkor van, amikor kapsz egy olyan válaszlehetőséget is, hogy „igen, egy idióta mágnes voltam a pályán” (ebben az esetben mindenki más utál meg kicsit). Van persze egy bónusz lehetőség is, ha úgy döntesz, nem válaszolsz. Akkor meg a média lesz morcos. Szóval ezen csiszolhattak volna. Főleg, hogy nem csak a riporternő személye, de a kérdések sem változtak a 2018-as kiadáshoz képest – ami gáz szerintem.
Mindent együttvéve azonban azt gondolom, hogy egy majdnem teljesen tökéletesre sikerült videojátékról van szó, én teljesen rá vagyok kattanva.
Sződy Ferenc 