A pandémiás veszélyhelyzet enyhülésével – a közel három hónapos “bezártságot” követően – már igen nagy volt benne a mehetnék. Ráadásul barátainkkal már hónapok óta terveztünk egy közös kis kirándulást. Mivel számomra még nem engedélyezett az ország elhagyása, ezért mindenképpen belföldi célpont után néztünk. Szerintem mind a négyen úgy éreztük, hogy mindegy, hogy hova, csak menjünk. Választásunk végül a Badacsonyra esett.
A Balaton északi partján magasló egykori vulkán egyike a Magyarország területén található természeti jellegzetességeknek, egyúttal az Országos Kéktúra egyik állomása is, így közkedvelt célpontnak számít. Szerencsére most annyira sokan nem voltak ott, köszönhetően talán annak is, hogy a meteorológiai előrejelzés szerint vasárnap mindenhol viharokra és esőre lehetett számítani. Szerencsére ez a prognózis nem jött be és tökéletes nyári időben tudtunk túrázni a Badacsony erdőjében.
A kirándulásunk úgy indult, hogy a tördemici parkolóból először felsétáltunk Rózsakőhöz. Ez a hely egyébként a Kéktúra egyik állomása is, a kihelyezett tábláról informálódhatunk a túraúttal kapcsolatosan. A Rózsakőnél kialakított teraszról kellemes kilátás nyílik a Balatonra.
Már a Rózsakőhöz is elég meredek út vezett fel a faluból, de innentől kezdve még inkább meredek szakasz várt ránk. Körülbelül fél kilométeres szakaszon emelkedett az út nagyjából 180 métert, nem egy könnyű szakasz. Onnantól kezdve azonban elég kényelmes erdei út vezet előbb egy kilátóhoz, ahonnan fantasztikus panoráma tárul elénk.
A kilátótól pedig már csak néhányszáz métert kellett sétálnunk, hogy elérjük a célpontunkhoz, a Renolder Kereszthez, ahonnan pedig 180 fokban lehet belátni a Balatont.
Mivel el akartuk kerülni azt, hogy hazafelé a vasárnap délutáni csúcsforgalomban kelljen végigszenvednünk magunkat az M7-es autópályán, ezért viszonylag hamar el is indultunk hazafelé. A kirándulásunk egészen rövid volt (kb. 3,2 kilométer összesen), nem tettem hozzá ezzel túl sokat a virtuális túrámhoz, de mindannyian úgy éreztük, hogy egy kellemes és teljes értékű kiránduláson vagyunk túl, erdővel, masszív szintkülönbséggel és kilátással a hátunk mögött.
Hazafelé nem a Balaton északi partján, a 71-es úton mentünk az autópálya felé, hanem egy alternatív útvonalon a 8-as főút felé kerülve. Útközben, Nagyvázsony közelében, már távolról kiszúrtunk egy hatalmas, élénk lilán szinte világító levendulamezőt. A lányok kérésére természetesen meg is álltunk ott néhány fotó erejéig. A vicces az volt, hogy közelebb érve kiderült, hogy ez egyáltalán nem levendulamezőről volt szó, hanem – mint utóbb a kutatásaink megmutatták – ez a mézontófű nevű haszon/takarmánynövény volt. Mindenesetre az összhatás szempontjából nem sokat számított, mivel Viktor barátunk profi fotós, készült néhány egészen pazar kép.
Sződy Ferenc 