Turbo Pascal

Nem tudom, hogy jött az ötlet, de a napokban újra eszembe jutott egy korábbi nagy szerelmem, a Turbo Pascal.

Még az általános iskolában tanultam a Turbo Pascal programozási nyelvet (számtech tagozatos iskolába jártam két évig, ötödikben és hatodikban), és akkoriban rengeteg időt öltem bele a programozásba és bőven többet megtanultam, mint amit az iskolában tanítottak. Egyéni programozói „karrierem” csúcsa egy Európa térképen folyó Rizikó/Risk játék elkészítése volt, többezer programozott sorral. Aztán, ahogy elkezdtem a gimnáziumot hetedikben, teljesen elsikkadt ez irányú érdeklődésem, de az biztos, hogy a programozói gondolkodás valamilyen szinten bennem maradt. Később (jóval-jóval később) ez a típusú gondolkodás segített például megoldanom nagyon sok Excel-problémát. (Imádom az Excelt, szerintem minden idők legjobb programja, nagyjából bármire jó.)

Tényleg nem tudom, hogy honnan és miről, de két hete megint eszembe jutott a programozás és a Turbo Pascal. A probléma csak az, hogy a TP egy DOS rendszerben futó program. Ráadásul megtalálni és letölteni (aztán telepíteni) sem volt túl könnyű, hiszen egy több, mint 25 éves programról van szó. De a Google és az internet csodákra képes, sikerült letöltenem a programot és a DOSBox nevű DOS-emulátorral el is tudtam indítani. Hatalmas örömet okozott.

Kitaláltam, hogy Peti unokaöcsémnek névnapjára csinálok egy kis programot. A legjobb az volt, hogy ahogy elkezdtem egymás alá írogatni a parancssorokat, úgy jöttek vissza az emlékek és nagyon büszke voltam magamra, mert csak egy-két olyan dolog volt, aminek a parancsára rá kellett keresnem. Szóval nagyon élveztem. Bár kicsit bénáztam, majdnem 10 óráig tartott, míg a 0 grafikával ellátott, szöveges programot megírtam. De igazi heuréka-érzés fogott el, amikor elkészültem a projekttel.

Itt jött a pofon. Hiába alkalmas arra a Turbo Pascal, hogy .exe file-t készítsen a programból, mivel 8-bites program készül belőle, ezért a mostani 32- és 64-bites Windows operációs rendszerek alatt nem futott az elkészített program. Ezért csak a macerásabb megoldás maradt, DOSBox-on keresztül futtatni a programot. Persze szerencsére unokaöcsém így is örömét lelte benne.

Miután öcsémnek elújságoltam, hogy milyen ügyes vagyok, ő megdicsért, majd közölte, hogy mindjárt készen van az első iPhone applikációjával. Hát ettől majdnem lementem hídba, nem is sejtettem, hogy ilyeneket tud csinálni. Elmesélte, hogy az Xcode nevű programban készíti az alkalmazást és Swift nyelvet használ hozzá. Eldöntöttem, hogy ez nekem is kell. Mivel a mindennapjaimban sokkal inkább a humán oldalamat használom, úgy gondoltam, nagyon jó ötlet lenne kicsit megmozgatnom a reál oldalamat is – amihez egy új programozási nyelv megtanulása elég jó eszköznek tűnt. Öcsém javaslatára elkezdtem megnézni YouTube-on Chris Ching és a Code With Chris (CWC) csapat közel 10 órás oktató videó sorozatát a Swift-kódolásról és az Xcode használatáról. Nagyon megnyugtató volt, hogy logikai felépítésében a Swift programnyelv gyakorlatilag teljesen megegyezik a Pascallal, így komolyabb nehézség nélkül meg tudtam érteni, hogy miről szól a dolog. Amikor a vizuális interface és a programozás összekapcsolása következett… na, akkor már voltak nehézségeim. Mindezek ellenére szépen megcsináltam a CWC tutorial-videója alapján egy kártyacsata alkalmazást. Egyszerű, de gyakorlatilag minden benne van, amit egy egylapos applikációban használni kell.

Most elkezdtem egy új projectet. Egyelőre erről több információt nem szeretnék megosztani, kíváncsi vagyok, hogy hogy sikerül majd.