Tropico 6

★★★★★★★★★☆

Az Xbox Game Pass kínálatát böngészve bukkantam rá a Tropico 6 címre. Mivel szeretem a stratégiai, építkezős játékokat, a leírás alapján rögtön gondoltam, hogy jó lesz és letöltöttem. Ez még valamikor tavasszal volt, utána hozzá sem nyúltam hónapokon keresztül. Egészen múlt hétvégéig. Akkor volt egy ki időm, gondoltam, megkukkantom, mi is ez… Majd múlt hétvégén beletoltam 7 órát, ezen a hétvégén pedig közel 10-et (nem sokat aludtam, ez tény).

Mivel a cím azt sejtette, hogy valami sorozat hatodik része lehet ez a játék, végeztem egy kis kutatást. Rögtön meglepett, hogy a széria első eleme 2001 áprilisában látta meg a napvilágot. Ez azért meglepő, mert mint a bevezetőben leírtam, nagyon szeretem az ilyen típusú játékokat és nagyon meglepett, hogy még nem találkoztam vele korábban. Szóval a Tropico 6 2019 márciusában jelent meg, addig pedig már 5 hasonló játék jött ki. Bár értelemszerűen a játék mechanizmusa, komplexitása és persze grafikája folyamatosan fejlődött a kb. 18 év alatt, de az alapkoncepció lényegében változatlan maradt (ezalól kicsit kivételt képez a második cím, Tropico 2: Pirate Cove, de a lényeg ott is ugyanaz).

Tehát a játék szinopszisa a következő: te vagy a Karib-térségben található Tropico nevű sziget teljhatalmú diktátora. Persze mindig vannak feladataid, többféle victory condition is elképzelhető, de az egész játék lényege: maradj hatalmon.

A tutorialt végig csináltam – már ez is egy olyan képet fest a játékról, ami teljesen magába tud szippantani, ha fogékony vagy az ilyenekre. A tutorial sorozat végeztével pedig belevágtam a Sandboxnak nevezett játékmódba meglehetősen megkönnyített feltételek mellett (végtelen pénz, mindenki nagyon jófej velem, stb.)

A játék – ha a kezdetektől indítod – a kolonizációs időszakban kezdődik. Te vagy El Presidente (elég szabadon testre szabható), Tropico sziget teljhatalmú ura. Alapvetően az a feladatod, hogy növeld a népességet és építsd a gazdaságot. Figyelni kell a termelésre, a kereskedelemre, a politikára, a lakosság igényeire (egészségbiztosítás, szórakozás, élelem, elektromosság, életminőség, jövedelmek, lakásállapotok, stb.).
Termelés terén két ágazatot lehet elkülöníteni, vannak az agrár jellegű alapanyagok (a teljesség igénye nélkül például kukorica, banán, kávé, dohány, fa, birka, láma, stb.) és vannak a bányászat útján szerzett alapanyagok (például szén, vas, olaj, arany, stb.). Ezeket nevezhetjük elsődleges anyagoknak. Aztán, ahogy fejlődünk, az elsődleges anyagokat fel tudjuk használni új matériák létrehozásához (ezeket nevezzük mondjuk másodlagos termékeknek) és van, hogy a másodlagos termékeket is tovább tudjuk hasznosítani harmadlagos termékek készítésére. Például kivágjuk a fát, amit a fafeldolgozó üzemben deszkákká alakítanak, amit utána bútorgyártásban tudunk alkalmazni. Vagy tenyésztünk lámát, aminek a bundájából ruhaanyag készül, amit aztán ruházat gyártásakor tudunk hasznosítani. Persze nem csak a könnyűipar témakörében van elsőd-, másod- és harmadlagos termelésre lehetőség. Nehéziparban például bányászunk vasat, amit acéllá kovácsolunk a műhelyben, mely a fegyvergyár alapanyagául szolgál. Szóval elég szerteágazó és folyamatosan fejlődő terület lesz Tropico ipara. Arra is kell nagyon figyelni, hogy a fejlődés során egyre több üzem igényel elektromosságot, így nem szabad az erőművekről (hő-, atom-, nap- és szélenergia felhasználására van lehetőségünk) sem megfeledkezni. Illetve egy nagyon fontos szempont – amit én az első próbálkozás során nem is vettem figyelembe -, hogy rendben, építettem egy ültetvényt, van is hozzá munkaerő, termelnek is rendesen, azonban kell hozzá logisztikai személyzet is, akik A-ból B-be (akár egyik üzemből a másikban, akár az üzemből a raktárunkba vagy a dokkba) elszállítják a termékeket.
Fejlődve és haladva a korokban előre (erről mindjárt bővebben is írok) egyre több és magasabb szintű dolgot tudunk adni lakosainknak. Eleinte a legnagyobb közösségi szórakozást a taverna adja, később akár stadiont is építhetünk. Természetesen a többi területen (például gyógyászat, oktatás, kutatás) is ugyanez a helyzet.

Alapvetően tehát egyszerű lenne az életünk Tropico kormányzójaként, azonban van két nehezítő tényező. Az egyik a választások, a másik pedig a szuperhatalmak. Utóbbi bemutatásával kezdem.
Mint korábban már megpendítettem a dolgot, a játék korszakokra van osztva. Négy ilyen korszakot kell átvészelnünk, van a kolonizáció kora, a világháború kora, a hidegháború kora, majd végül a modern éra. Minden korhoz tartoznak új épületek, új, fejleszthető ismeretek – és új szuperhatalmak, amikkel meg kell bíróznunk. A legegyszerűbb a kolonizációs éra. Itt vagy egy anyaország, a Korona, akik folyamatosan feladatokkal látnak el minket – általában kereskedelmi jellegű feladatokkal. Tulajdonképpen ezek az igények nagyjából könnyen teljesíthetők, azonban van egy buktató. A kolonizációs korból akkor tudsz tovább lépni, ha elszakadsz a Koronától (aminek az alapja az, hogy Tropicón a függetlenség pártiak elérjenek egy bizonyos szintet). Minden feladattal, amit a Koronának teljesítesz, a függetlenség pártiakat gyengíted. Viszont, ha nem teljesítesz feladatokat, akkor a Korona kezd el megharagudni rád. Ha a Koronával való kapcsolatod végleg megromlik, általában egy ultimátumot adnak, ha azt sem teljesíted, mielőtt a függetlenség pártiak elérik a kellő erőt, akkor a Korona lerohan és vége a játéknak. Ha sikerült elérni a kellő függetlenségi igényt, vagy kifizetjük a Koronát és elszakadunk (végtelen pénznél ez elég kézenfekvő), vagy függetlenségi háborúba kezdünk.
Kivívva a függetlenséget, eljutunk a világháborúk korába és új szuperhatalmak jelennek meg, a Szövetségesek és a Tengelyhatalmak. Itt már nagykövetséget építve tudunk velük kapcsolatot teremteni, és ők is folyamatosan ellátnak minket feladatokkal. Érdemes valamelyik hatalommal minél gyorsabban jóban lenni és szövetséget kötni. Ha nem kötünk szövetséget egyik szuperhatalommal sem és valamelyik ultimátumát nem teljesítjük, akkor lerohannak és vége a játéknak. Míg ha szövetségesünk van, a lerohanást megakadályozzuk, sőt előbb-utóbb a világháború is véget ér.
A világháború végeztével átlépünk a hidegháború korába. Itt is két szuperhatalom között kell lavíroznunk, a keleti- és a nyugati blokk küzd egymással, a szabályok megegyeznek a világháborús korszakkal.
Egyszer csak a hidegháború is elér a végéhez, és beköszönt a modern kor. Diplomáciai szinten innentől kezd nagyon nehéz lenni a dolog. Ugyanis hirtelen számos szuperhatalom kényét-kedvét kell kielégíteni (EU, USA, Oroszország, Kína és Közel-Kelet). Mivel az öt szuperhatalom folyamatosan előáll mindenféle igényekkel, ezért nem mindig könnyű azokat teljesíteni. Márpedig, ha megromlik a viszony, akkor megtámadnak. Ha van szövetséges, akkor lerohanni nem tudnak, hanem ellenséges katonai egységek érkeznek és a saját haderőnkkel (ami nem mindig túl acélos) kell visszavernünk azokat.

A külügy mellett a másik dolog, ami megnehezíti az életünket Tropico kormányzójaként, az a belpolitika. Mint említettem a játék célja – persze, a fejlődés mellett – az, hogy maradjunk hatalmon. Márpedig ennek az is az alapja, hogy ügyesen lavírozgassunk a különböző belpolitikai erők között. A kolonizációs korban még elég könnyű dolgunk van, mert egyetlen politikai erő létezik, a függetlenség pártiak. Akkor csak az a dolgunk, hogy nekik tegyük meg, amit kérnek. A későbbi korokban aztán belépnek a képbe a kommunisták, a kapitalisták, az egyház, a militaristák, az ipari lobbi, megint később a konzervatívok, a zöldek, stb. Ezek a politikai csoportok folyamatosan feladatokat adnak nekünk, adott esetben ultimátumokat intéznek hozzánk. A feladatok teljesítésével pedig javíthatjuk a kapcsolatot az adott politikai csoporttal vagy pénzhez juthatunk. Minél jobb a kapcsolatunk a politikai csoportokkal, annál nagyobb az elfogadottságunk – ami majd a választási győzelemhez vezethet. A politikai irányzatokat azonban nem csak a feladatok által lehet szabályozgatni.
Egyrészt van egy alkotmányunk, amit minden választási győzelem után módosítani tudunk. Tizenkettő téma van, amiben állást kell foglalnunk (mind a 12 csak a modern korban válik elérhetővé, a kolonizáció alatt még csak kettőt tudunk beiktatni). Adott témakörön belül három opció között tudunk választani, így szabályozzuk többek között a választási rendszert, az egészségbiztosítást, a hadsereget, a hatalmi ágak szétválasztását, és még más témákat. A döntési lehetőségeknél minden esetben feltüntetik, hogy az adott választásunk milyen következményekkel jár. Adott esetben egyes politikai csoportosulások ünneplik a döntésünket, de lehet, hogy nagy általánosságban az emberek majd ellenzik. (Például az általános egészségbiztosítás jót tesz a megítélésünknek, de a kapitalisták rossz szemmel nézik majd.)
A kutatások során számos az egyes korokban számos témaköröket fedezhetünk fel, melyeket aztán rendeletbe is foglalhatunk. Ezen rendeletek majdnem mindegyike valamilyen hatással lesz majd a politikai csoportokra. Például dönthetünk úgy, hogy ingyenes lakhatást biztosítunk az állampolgáraink számára – ez a kommunistáknak jó, a kapitalistáknak nem tetszik. Vagy szabályozhatjuk a károsanyag-kibocsátást – ezt a zöldek lájkolják, de az ipari lobbi szúrós szemmel nézi. Van néhány olyan ediktum is, ami csak a mi életünket könnyíti meg (egy bizonyos pontig, főleg, ha végtelen pénz áll rendelkezésre), de a politikai erőkre nem sok hatással van, például el lehet rendelni, hogy Tropico egy büntető sziget legyen (mint Ausztrália egykor) és ebben az esetben szinte özönlenek a bevándorlók (ami szuper, mert lesz bőven munkaerő, ugyanakkor ezeknek egyrészt munkát, másrészt szállást, ételt, szórakozást, egészségbiztosítást stb. kell biztosítani).
Az alkotmány és a rendeletek mellett van még két erős eszköz, amivel megtámogathatjuk az általános elfogadottságunkat. Az egyik a média ereje. A kolonizációs időben újsággal, később rádióval és tévével is támogathatjuk a propagandát. Ezek az emberek szabadságérzetét ugyan csökkentik, de összességében növelik az elfogadottságunkat. (A kolonizációs időben például a függetlenségpárti újság elengedhetetlen eszköz ahhoz, hogy elérjük azt a szintet, hogy el tudjunk szakadni az anyaországtól.) A másik az a rendőrség és a titkosszolgálat. Szépen nyomon tudjuk követni, hogy ki az ellenségünk (személyesen meg tudunk figyelni minden lakost Tropico szigetén) és aki nem kívánatos, azt bebörtönözhetjük, ne adj Isten, megöltethetjük. Persze a lázadásokra figyelni kell. (Későbbiekben pedig a gerilla hadműveletek is meg tudják nehezíteni az életünket, ellenük konkrétan katonai erőre van szükség.)
A képernyő bal felső sarkában folyamatosan nyomon lehet követni, hogy adott pillanatban mekkora éppen az elfogadottságunk, ha veszélyesen alacsonynak ítéljük, akkor érdemes megnézni, hogy melyek azok a témák, amiben nem boldogok Tropico lakosai (erre van egy Almanac nevű menüpont). Ugyanis rendes időközönként jönnek a választások. Ha elég jó az elfogadottságunk, akkor érdemes választást tartani, mert azt mindenki szereti, azonban ha félő, hogy nem éri el az 50%-ot a támogatottságunk … nos, akkor dönthetünk úgy is, hogy vagy elcsaljuk a választásokat, vagy nem is tartjuk meg. Persze ezeknek elég súlyos következményei lesznek a megítélésünk szempontjából, és érdemes készítenünk a hadsereget. Ha a demokratikus utat választjuk (a feltöltött képeken látszik, hogy elég jó volt az elfogadottsági rátám, ezért én ebbe az irányba mentem eddig mindig), akkor az az első lépés, hogy beszédet intézhetünk a néphez. Kiválaszthatjuk, hogy mi a legnagyobb gyengesége Tropicónak, hogy melyik politikai csoportot tartjuk a legtöbbre, hogy melyik szuperhatalmat hibáztatjuk és hogy milyen területen ígérünk fejlődést. Ezt követően, a megjelölt pontok alapján egy elég vicces beszédet intéz karakterünk a néphez a palota teraszáról. Az elnöki beszédet követően még eltelik egy kis idő, Mir jönnek a választások. Közvetlenül előtte még mindig van lehetőségünk eldönteni, hogy rendesen megtartsuk a választásokat, vagy csaljunk. Aztán az elfogadottságunk arányában vagy megnyerjük a voksolást, vagy veszítünk. Előbbi esetben folytatódik a kalandunk, csak figyelni kell, hogy az ígéretünket ügyesen be tudjuk tartani.

Mindent összevetve egy meglehetősen komplex játék a Tropico 6, azonban amennyire összetett, annyira nem veszi magát komolyan. Poénos és szórakoztató. Mindnekinek ajánlani tudom, aki szereti a grand strategy játékokat – és van felesleges 4-5-20 órája. (Az egyetlen, ami miatt levonok csillagot és nem kapja meg a játék a 10-et, az az, hogy amikor nagy térképen játszom és sokat, akkor egy idő után crashel a játék és az elmentett állást sem tudom visszatölteni.)