Starfield

★★★★★★★★★☆

Amikor először nekiláttam írni a posztot a játékról, akkor 7-8 órányi játékkal a hátam mögött éreztem szükségét, hogy leírjam a véleményemet. Elkezdtem a posztot, de a felénél elakadtam és utána vagy időm, kedvem vagy energiám nem volt, hogy befejezzem. Talán nem is baj. Most, bőven több, mint 100 órányi beletett játék után úgy gondolom, ismét belevágok megírni ezt a posztot – sokkal-sokkal nagyobb rálátással, mint korábban. Lássuk tehát!

A Bethesda legújabb címét, ami pontosan kettő hónappal ezelőtt jelent meg, hatalmas várakozás előzte meg – és úgy érzem, egyáltalán nem is alaptalanul. Grandiózus játék lett, márpedig, ha olvastad az Elden Ringről készült kritikámat, akkor egyértelmű lehet számodra, hogy ezzel a Starfield is megvett engem kilóra.

Szépen kidolgozott, hatalmas open world tájakat tár elénk a játék, rengeteg bolygón mászkálhatunk, majdhogynem határok és korlátok nélkül. A „szépen kidolgozott” jelzőt használom, mert úgy gondolom, hogy kicsit elmarad az Elden Ring csodaszép és mesés tájképétől – viszont, mivel ekkora hatalmas teret ölel fel a játék, talán nem is véletlen, hogy minden bolygó minden apró kis szegletét nem lehet tökéletesen megrajzolni. Sajnos belátom, helyenként kifejezetten csalódást keltő egy két eleme a világnak (például a növényzet helyenként egészen meglepően elnagyoltnak hat). 
De összességében azért elég szép a látvány. First person nézetben mindenképpen. A kameraszögünket átválthatjuk third person nézetre is, és csodálhatjuk a karakterünket. Én gyakorlatilag minden egyes játékot, ha tehetem, 3rd person nézetben játszom végig, éppen ezért sokat mondhat az, hogy itt néhány perc után visszaállítottam a nézetet „belülnézetre”. Az irányíthatósággal az égvilágon semmi gond nincs külső nézetben sem, azonban a karakter mozgása, főleg a futás szerintem elég gyenge lett, engem a 2010-es évek elején készült játékok kivitelezésére emlékeztet. 
Ami még első ránézésre is szembeötlő, hogy van jó pár apró hibája a játéknak. Például nem nagy dolog, de elég csalódást keltő volt számomra néhány párbeszéd megoldása. Amikor beszélünk valakivel, akkor a nézet ráközelít beszélgető partnerünk arcára, ami a legtöbb esetben a kisebb mimikákig ki lett dolgozva. Sok esetben azonban előfordul, hogy a karakter nem ránk néz, esetenként konkrétan a tarkójukkal beszélgetünk.  

De az összes kis apró baki mellett is egészen döbbenetes, hogy mennyi mindent lehet ebben a játékban csinálni. A „főcsapás” mellett számos mellékküldetést, kisebb-nagyobb feladatot tudunk végrehajtani, miközben felfedezzük az univerzumot, harcolunk az űrben és a bolygók felszínén is. A mellékküldetések is egyébként nagyon széles spektrumon mozognak mind a nehézség, mind pedig a jutalom tekintetében. Vannak olyan küldetések, amiket néhányszáz kreditért csinálunk végig és van olyan is, amiért egy új űrhajó a jutalmunk.

Ezt egy kicsit bővebben is kifejtem, de igyekszem teljesen spoiler mentes maradni … már ha ez szempont lehet a játék kiadását követően kettő hónappal. Szóval adott a fő cselekmény. Ezt néhány óra alatt végig lehet játszani, ha nem bajlódsz semmilyen más mellékküldetéssel. A fő cselekmény befejezését követően lehetőséged van arra, hogy a játékot újra kezdjed. Ebben az esetben minden, amit addig szereztél (hajók, pénz, felszerelések, fegyverek, stb.) oda lesznek, viszont a karakter fejlődése (szint, képességek) megmaradnak. A gamer közösségekben ezeket az új nekifutásokat NG+ (new game plus) néven emlegetik és láttam már olyat, aki NG+ 12-ről beszélt, azaz 12. alkalommal futott neki a fő történetnek. A játék fantasztikus átgondoltságát tükrözi, hogy minden egyes újrakezdésnél egy másik dimenzióban vágunk neki a kalandnak, és véletlenszerűen mindenhol kicsit (vagy nagyon) máshogy alakulnak a dolgok. 

Ha már az átgondoltság. Sok kritika éri a játékot, és tény, ahogy a Bethesda játékoknál azért elő szokott fordulni, a kiadás időpontjában bizony elég sok kisebb-nagyobb hibát lehet fedezni, amit aztán a fejlesztők a folyamatosan készülő patch-ekkel szépen ki is javítanak. Mégis, az utóbbi időben a legtöbb kritikát arról olvastam, hogy a Starfield túl sok mindent akar belezsúfolni saját magába és ez a minőség és élvezhetőség rovására megy. Az állítás első felével teljesen egyet tudok érteni, elképesztően sok dolgot lehet a játékban csinálni, sok mindennek tényleg csak a fantázia szabhat határt (főleg PC-n, ahol lehetőség van modolni is a játékot). Hogy ez mennyire élvezhető? Nem vagyok sem hivatásos gamer, sem pedig kritikus, de én nagyon élvezem. Egyelőre (és tényleg 100+ játékórával a hátam mögött) nekem a játék számos (számtalan?) aspektusa közül egyetlen elemmel volt „Jajj, már megint?” érzésem. 

Éppen tegnap jöttem rá (és egyébként az adta meg a lökést ahhoz, hogy befejezzem/megírjam ezt a posztot), hogy engem a Starfield világa nagyon emlékeztet a Joss Whedon által megalkotott Firefly univerzumához. Olyannyira, hogy minél jobban belegondolok a kérdésbe, annál biztosabb vagyok benne, hogy vagy a Starfield merített a Firefly-ból, vagy mindkét alkotás valami közös forrásból merített. Komolyan elspoilerezném a dolgokat, ha elkezdeném részletezni a hasonlóságokat, szóval ezt a gondolatmenetet most itt le is zárom. 

Szóval akkor a cselekmény. Van egyszer a fő szál, ahol a karakterünk csatlakozik egy Constellation nevű csoporthoz és egy felettébb különleges eseményt kell kinyomoznia. Ez a történet – mint korábban már utaltam rá – a játék összességéhez képest viszonylag rövid, gyorsan el lehet jutni a végére. Őszintén szólva magától a történettől nem voltam igazán elájulva, úgy gondolom, ebből az alapgondolatból egy sokkal komplexebb valamit ki lehetett volna hozni. Ettől függetlenül is az a véleményem, hogy ha csak úgy tekintünk rá, mint a játék egyik eleme (és nem úgy, mint a lényege), akkor teljesen elfogadható.
A fő történeti szál mellett lehetőségünk van végigcsinálni négy úgynevezett faction questet is. A játékban van (ha jól számoltam) 7 csoport, ezek közül 4 közé (UC Vanguard, Freestar Rangers, Crimson Fleet, Ryujin) be is állhatunk. Az a jó, hogy mind a négy lehetőség nyitó eseményébe már a játék elején belebotlunk, úgyhogy akár teljesen „kezdőként” is végig tudjuk csinálni ezeket a küldetéseket. Ami bár nem túl logikus, de játékos oldalról nagyon kedvező, az az, hogy az egyik csoporthoz csatlakozás önmagában nem zárja ki azt, hogy egy másik csoporthoz is csatlakozzunk később. Tehát egyszerre lehetünk űrkalózok (Crimson Fleet) és rendőrök (Freestar Rangers) is. Persze, ha mondjuk kalózok voltunk és később csatlakozni akarunk mondjuk a Freestar Rangers-höz, akkor kapunk pár szúrós megjegyzést, de nagyjából ennyi a hátrány. Ráadásul (maradva ennél a példánál), ha végigcsináltunk a Crimson Fleet küldetéssorozatot és teljes értékű kalózok leszünk és utána, teljesítve a Freestar Rangers küldetéssorozatot, rangerök leszünk, attól még nem veszítjük el a kalóz jogosultságokat sem (nekem ez volt egy nagy félelmem egyébként, de örömmel konstatáltam, hogy nincs gond). Érdemes egyébként mindegyik küldetéssorozatot végigcsinálni, mert mindegyik már előnyt biztosít a végére. Kapunk érte pénzt, esetenként egy űrhajót, képességeket vagy éppen jogosultságot űrállomás használatára. Ráadásul, ha már a main quest történetét lehúztam kicsit, itt muszáj kiemelnem, hogy a négy faction küldetés mindegyike nagyon jól megírt történet (lehet, hogy egy külön, spoileres posztban írok a történetekről is, mert nagyon tetszettek). 

A fő küldetés és a négy faction quest végigjátszása már önmagában kitesz szerintem legalább 30-35 órányi játékot, de a Starfield feladatainak még mindig csak a felszínét kapargatjuk. Lépten-nyomon belebotlunk ugyanis újabb és újabb feladatokba. Ezek sokkal kisebb léptékű feladatok, de sok esetben elég jövedelmezők és szórakoztatók is lehetnek. Elmész egy városban egy ember mellett és hozzád szól, ad neked valami feladatot. Összefutsz az űrben egy másik űrhajóval, aki felveszi veled a kapcsolatot és ad egy feladatot. Valójában ötletem sincs (még nagyságrendileg sem), hogy mennyi ilyen kisebb küldetést tartalmaz a játék. Azt tudom, hogy már jópár ilyen küldetést megcsináltam, de az aktivitás listám (ahol beszélni lehet a hozzám szóló emberekkel) nagyon hosszú még. 

Most essen pár szó a helyszínekről. A Starfield csillagtérképén összesen 120 naprendszer található. A naprendszerekben bolygók vannak és a bolygók körül holdak keringenek. Összesen több, mint 1000 bolygó és hold található a játékban, ráadásul ezek mindegyikén (a gázóriások, a jégóriások és az aszteroida jellegű holdak kivételével) le tudunk szállni és fel tudjuk fedezni azokat. Az bebarangolható égitesteket eltérő burkolat fedi, vannak sziklás, vannak sivár és vannak jeges felszínű bolygók és holdak. Az időjárás is nagyon eltérő ezeken az égitesteken és a gravitáció mértéke is változó (állítólag ennek a kialakításához asztrofizikában jártas embereket kért fel a Bethesda tanácsadóként). Illetve vannak olyan bolygók, amelyek emberi életre alkalmasak és van sok, ami az oxigén hiánya vagy a magas sugárzási értékek miatt nem azok. Minden bebarangolható égitesten található szilárd és légnemű nyersanyag is. Emellett, ha bolygó atmoszférája lehetőséget ad rá, akkor növény- és állatvilággal is találkozhatunk. Ráadásul ezeket mind fel lehet fedezni. Ha egy égitest ásványi anyag készletét, flóra- és fauna világát is sikerült teljesen felfedeznünk, akkor később jó pénzért eladható kutatási anyagot kapunk, de ez felettébb időigényes mulatság.

A bolygókon és holdakon a nyersanyagok és az élővilágon kívül emberi jelenlét nyomaival is találkozhatunk. Elhagyott gyárak, bányák, civil állomások és még számos típusú épület és komplexus vár arra, hogy felfedezzük – és alkalmasint kifosszuk. Van, ahol ellenállásba is ütközünk, van, ahol elég komoly lootot lehet összeszedni és van, ahol elmegy egy csomó időnk néhány apró kreditért.

Ha már loot és kredit. 
A játék fizetőeszköze a kredit. Három módon juthatunk hozzá: munkánkért cserébe kreditet kapunk, eladunk dolgokat a kereskedőknél, vagy lootolás közben találunk. Utóbbi egyébként nem túl gyakori és egyszerre általában néhányszáz kredit hever szanaszét. A legtöbb feladat elvégzéséért cserébe egyébként néhány ezer kreditet kapunk cserébe. Mégis a legnagyobb mennyiségű pénzt várhatóan úgy szedhetjük össze, ha a kereskedőknél eladjuk a dolgainkat. Ennek két feltétele van. Egyrészt nyilván szerezni kell cuccokat. Ezt leginkább úgy tudjuk megtenni, hogy lelőtt ellenségeinket, vagy az elhagyott épületeket kifosztjuk. A fosztogatás során arra kell figyelni, hogy ha nem elhagyott épületet akarunk kirámolni és látják, ahogy elemelünk dolgokat, akkor az adott térségben vérdíjat tűzhetnek ki a fejünkre (vagy megtámadnak). A vérdíjjal az a baj, hogy ha nem fizetjük meg, akkor bebörtönöznek. Vannak olyan lootok is, amelyek csempészárúnak minősülnek. Azoktól érdemes mielőbb megszabadulni (például a kalózoknál), mert ha a civilizáltabb helyekre tévedünk úgy, hogy csempészárú van nálunk, akkor letartóztatnak. 
A loot egyébként lehet fegyver, lőszer, űrruha, utcai ruházat, étel, orvosság, alapanyag és mindenféle egyéb tárgy. Fegyverből és űrruházatból is rengeteg féle van, ráadásul gyakoriság szempontjából vannak hétköznapi, ritka, epikus és legendás darabok. (A fegyverek között vannak vágó fegyverek, pisztolyok, puskák, shotgunok és nehéz fegyverek. A lőfegyverek között pedig van olyan, ami „hagyományos” töltényt használ és van olyan, ami lézert vagy részecske sugarat.)
A begyűjtött dolgok mindegyikét el lehet adni tehát a kereskedőknél, de mint említettem, van egy másik feltétel is, nevezetesen, hogy a kereskedőnek legyen pénze megvenni a dolgot tőlünk. Minden kereskedőnek meghatározott mennyiségű kredit áll a rendelkezésére, ami (a készlettel együtt) 24 óránként (a játékban egy nap) frissül. Tehát, ha el akarsz adni mondjuk egy 10000 kreditet érő tárgyat, de a kereskedőnek csak 5000 kredite van, akkor vagy áron alul adod el a tárgyadat, vagy veszel valamit a kereskedőtől 5000 kredit értékben, hogy legyen annyi pénze, hogy megvegye tőled a 10000 kredites tárgyat.
A gyűjtögetésnél azért figyelembe kell venni még valamit. A fegyverek, űrruhák és néhány hasznosabb dolog mellett gyakorlatilag minden szart is össze tudunk szedni mindenfelé (de tényleg, nem alaptalan vulgaritás volt az előző kifejezés, még a használt kajás dobozokat is be tudjuk gyűjteni). Viszont arra figyelni kell nagyon, hogy a karakterünk nem bír el bármekkora súlyt, túlterhelés esetén már a sima sétálástól is elfogy az oxigén. (Persze a teherbírást a képesség fejlesztésével lehet növelni.)

Mindenképpen érdemes szót ejteni az NPC társaságról. Mint korábban utaltam rá, a játék úgy indul, hogy bekerülünk egy titkos (de annyira valójában nem is titkos) társaságba, a Constellationbe. Számos tagja van ennek a társaságnak és ahogy őket a párbeszédek során egyre jobban megismerjük, lehetőségünk van arra, hogy társként mellénk szegődjenek. Sőt. Ahogy közös kalandokat folytatunk, újra és újra elbeszélgethetünk bárkivel, és ha egyre jobban megszeretnek minket, akkor akár párkapcsolatot is lehet kezdeményezni velük (férfiakkal, nőkkel egyaránt, a játék nem ítélkezik). Persze csak akkor, ha tetszik nekik, amit éppen csinálunk. A Starfield Gamer közösségében elég gyorsan elhíresült és nagyjából mémmé vált a “Sarah dislikes it” mondat. Ugyanis vannak olyanok, akik erkölcsi magaslatról szemlélik a tetteinket és nyíltan megmondják, ha nem tetszik nekik, amit csinálunk. Például, ha valami okból kifolyólag civilek (vagy más ártatlan NPC-k) ellen ok nélkül indítunk vérengzést, akkor az erkölcsösebb karakterek nagyon kiakadnak ránk és nehéz onnan visszahozni a jó kapcsolatot. Persze a Constellationön kívül is találunk bőven olyan NPC-t, aki hajlandó csatlakozni hozzánk, például kalózok és csempészek, akiknek semmilyen erkölcsi aggályuk nincs a lopás és a gyilkolászás témakörében sem. Szóval, ha úgy gondoljuk, hogy rossz útra térünk (ami azért bizonyos szinten akár még szórakoztatóbb és izgalmasabb játékmenetet is eredményez), arra is van lehetőségünk úgy, hogy a társunk ne suttogja a fülünkbe folyamatosan a rosszalló megjegyzéseket. Mindenesetre az interperszonális viszonyok még egy síkot adnak hozzá az egyébként is soksíkú játékhoz.

A játéknak még két fontos elemét szeretném bemutatni. 
Az egyiket csak röviden – már csak azért is, mert nem rendelkezem még benne kellő gyakorlattal. Van lehetőségünk a különböző bolygókon saját állomásokat építeni. Alapvetően építhetünk állomást azért is, mert egy szép helyen van és miért ne, de építhetünk termelő állomásokat is, amik az adott bolygó ásványi kincseit termeli ki. Emellett a játék során van lehetőségünk arra, hogy lakásunk legyen, azt is be tudjuk rendezni, illetve az űrhajónkon is dekorálhatunk. Az építkezésnél és dekorációnál találkozunk a nyersanyagok fontosságával. – A játék ezen részéről talán majd később írok egy komolyabb posztot, amikor kellő időt fordítottam már rá én is.
Az utolsó játékelem – ami egyébként talán a kedvencem – az űrhajó. A játék elején a rendelkezésedre bocsátanak egy űrhajót, ami azon a szinten egy egész jó kis szerkezet, de később, ahogy halad előre a történet és egyre komolyabb ellenségekkel találjuk szembe magunkat az űrben is, akkor már kevésnek bizonyul. Hajókat küldetések elvégzéséért jutalmul kaphatunk, illetve a hajókikötőkben vehetünk. Alapvetően. Persze a játék arra is lehetőséget ad, hogy egy leszálló vagy az űrben harcképtelenné tett hajó legénységét likvidálva ellopjuk azt. Mégis, az egyik legszórakoztatóbb funkciója a játéknak az, hogy saját hajót építhetünk. Az űrkikötőkben az ott rendelkezésre álló elemeket felhasználva tudjuk összeállítani a hajónkat. Vannak kötelező elemek, amelyek nélkül nem tudjuk elmenteni az új hajót. Az elemeket azonban simán tudjuk cserélgetni a különböző űrkikötőkben. Például, ha a Jemisonon (az a játék központi bolygója) összeállítunk egy hajót, de szeretnénk egy jobb hajtóművet (ami a Jemisonon nem elérhető), akkor elrepülünk, mondjuk a Titánra és az ottani hajóműhelyben lecseréljük az ott elérhető, jobb hajtóműre. Az egyetlen bosszantó dolog, hogy elkészítesz egy hajót, teszem azt négyszázezer kreditért, eladni később csak a töredékéért tudod (persze a kereskedelmi képességek is fejleszthetők). A hajóépítés (figyelembe véve a gyakorlatilag végtelen számú lehetőséget) egy nagyon szórakoztató és izgalmas eleme a játéknak szerintem. Nem mértem soha, de megkockáztatom, hogy én már a teljes játékidőmből 10+ órát szenteltem a hajóépítésre.

Az eredeti tervekhez képest végül meglehetősen hosszúra nyúlt bemutatót azzal zárom, hogy a számos kis hibája ellenére a Starfield egy meglehetősen jó játék. Alapvetően nincs sok időm játszani, de azt, hogy mennyire élvezem, azt semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy hajlandó vagyok fél órával korábban kelni, hogy játsszak még munkában menet előtt egy kicsit, és hogy ha tehettem (főleg a faction questek során), siettem haza munkából, hogy folytatni tudjam egy kicsit a történetet. 
10-ből csak azért 9 csillagot kapott a játék, mert a sok apró hiba, az esetenkénti crash még egyelőre látványos tud lenni, de bízom benne, hogy az első patch megérkezésével még tökéletesebb lesz a játékélmény.

(A posztban megjelenő összes képet Xbox Series S konzolon screenshottal készítettem.)