Az idei amerikai nyaralásunkat San Franciscóban kezdtük. Még egyikünk sem volt a Bay Area-ban, így nagy várakozással tekintettünk a két napos san franciscói látogatásunk elé. Bevallom, nem éppen azt kaptam, amire vártam.
Délután szállt le a repülőnk San Franciscóban, mire átjutottunk a bevándorlási vizsgálaton (nagyjából annyi ideig tartott, mint Los Angeles-ben), majd mire a délutáni csúcsforgalmon átverekedve taxival bejutottunk a belvárosba a szállodába, már kora este lett.
Szállodánk a város Mission District nevű városrészében volt, a városház (Civic Center) közelében. Azt hittük, ez egy szép része lesz majd San Franciscónak, de tévedtünk. Összességében az egész várossal kapcsolatosan is téves volt az elképzelésünk.
Már a taxiúton befelé a városba is azt láttunk, hogy elég lepukkant környékeken megyünk keresztül. A Mission Districtben a házak egészen rendben voltak (bár sok épület azért elég lelakott képet mutatott), azonban az utcák egészen megdöbbentőek. Nagyjából tízméterenként hajléktalanba botlik az ember és mindenfelé az utcán zombiként csoszogó, teljesen beszívott vagy részeg emberek jönnek szembe. Még az olyan frekventált utcákon is, mint például a Market Street, még ott is fű és vizelet szagát viszi a szél. Kiábrándító.
The Painted Ladies
Az első nap nagyon sokfelé mászkáltunk a városban és azt tapasztaltuk, hogy a nagy parkok és környékük kifejezetten szép és rendezett, de egyébként meglehetősen lepukkant az egész város. Az Alamo Park környékén például kifejezetten szép, viktoriánus stílusú házak vannak – bár az állaguk hagy némi kívánnivalót. (Ott találhatók a híres Painted Ladies házak is.) Hasonló stílusú, de sokkal jobb állagú épületekkel találkoztunk a Russian Hill nevű városrészben is, az egy kifejezetten nagyon szép és hangulatos környék. Szintén nagyon kellemes tapasztalás volt a Golden Gate Park (ott a Japan Tea Garden gyönyörű például). Szóval találtunk azért bőven szép helyet is, de összességében nem volt túl meggyőző az egész.
Még akkor sem, ha egy tételt sikerült lehúznom a bakancslistámról: átmentem a Golden Gate hídon.
Japanese Tea Garden
Az első nap egyébként végig a Big Bus Tours vállalat hop-on hop-off buszaival jártuk a várost. Még akkor is, ha a menetrendet közel sem sikerült tartaniuk, alapvetően nagyon hatékony és hasznos társnak bizonyultak. Estére pedig náluk foglaltunk egy úgynevezett Sunset Tourt. Este hat órakor vette fel a busz az utasokat és menetrend szerint egy órás körútra vitt minket (azért emeltem ki, hogy menetrend szerint, mert valójában közel két óra lett a túra). A körút során tényleg a legszebb környékeken vitt el a busz és azt hiszem, ha nem alakult volna ki bennem a délelőtti kiábrándító kép a városról, ezalatt a túra alatt akár bele is szerethettem volna San Franciscóba. A látvány mellett az audioguide is nagyon jó volt. Magával ragadó lelkesedéssel meséltek a város kialakulásának történetéről, az épületekről, az emberekről, arról, ahogy a város a hippi- és LMBTQ+ mozgalom zászlóshajójává vált. Ráadásul rengeteg izgalmas és érdekes információval szolgáltak nagyjából mindenről. Ténylegesen egy kifejezetten szerethető város képét mutatták be a buszról. De hát ugye az ember a saját szemének sokkal jobban hisz.
Még az utazásunk előtt utánanéztünk a város időjárásának és megtudtuk, hogy a tengeri áramlatok miatt a város kifejezetten hűvös. Ténylegesen az első napon csak 22-23 fok volt, de csodaszép, napos idő fogadott minket. Estére már a busz nyitott felső részén meglehetősen fáztunk, de ennek ellenére nagyon jó időnk volt, az arcom és a karom jól le is égett. Másnap aztán megtudtuk, ténylegesen milyen is a Bay Area megszokott időjárása. Az éjszaka folyamán ugyanis leszállt a köd és nem engedte át a napsugarakat – nem tudott felmelegedni a levegő. Carl, a köd – mert még ennek is van neve – azt eredményezte, hogy egész nap 14-15 fok volt és a hűvös levegőn nem segített a csípős szél sem. Délutánra aztán kicsit felszállt a köd a Fisherman’s Wharf felett és az előbújó napfényben próbáltunk felmelegedni, miközben megnéztük a híres Pier 39-t. Egy egy órás (valójában közel két órás) hajóúton körbe tudtuk járni az öblöt (ismét rengeteg érdekes és izgalmas információt begyűjtve), és közelről megnéztük az Alcatraz szigetet is.
A Golden Gate Bridge, Carl ölelésében
Összességében azt tudom elmondani, hogy San Francisco egy eszméletlenül izgalmas város. A dimbes-dombos földrajza, a történelme, a lakói, mind nagyon érdekessé teszik. Hogy laknék-e ott? Isten ments. Úgy jöttem el ma reggel a városból, hogy biztos, hogy pár dolgot nem néztem meg és nem tapasztaltam meg (például nem szálltam fel cable carra), ennek ellenére ennyi éppen elég is volt San Franciscóból. Maradok inkább SoCalnál.
Sződy Ferenc 